Szikla-ormon^*

1 Két fókusz ez: a bérc s a csónak! Szilárd és ringó mértanukkal, mint prés s a szárny a pincédig vonulnak, hogy meghúzd a világ szép tiszta ellipszisét…   2 Igy peremén mindig és mindennek, a távlat és a tömb fokán fogóban, hol egy másra néznek az egyet markoló vas-részek, itt élsz és így e szikla-ormon, melyet két vincellér keze bontott, hogy húzzanak deresre!… Nem hasra!… De hanyatt, hogy mindig szembe lássad és tudd a fogó élit, mely szorít, de sohasem szépít.   3 A bérc és a csónak szilárd és ringó mértanukkal már szőlődig vonultak… – Présház idill?… – Neked adom! Mint vádlott lógsz e vonalon… S mert hóhér nem vagyok, hogy húzzam meg, mely átcsapott csigolya-sípú nyakadon a világ szép nyugodt ellipszisét.