Új lant, új éden?*
Hogy veled – élet – egyenlők vagyunk, |
s mi lényed, bennünk is ragyog: |
s nem mint a végtelen időnek része, |
de együtt-egy e táguló egészbe, |
ily törvénnyel s ilyen planétán |
mint költemény, vagy annál is nagyobb – |
Ádám fölé derít-e egykor szebb napot?… |
Szép ábránd – Minden Angyala –, |
mint kőkori gödrök lakóját |
a kis tücsök dermesztő télbe, |
melenget szárnyad cirregése… |
|
|