Mintha a néma növény

Megjött a zöld és vele elillant hó helyett kinyílt a hóvirág feje. Míg nézem, épp fölöttem ezüst pamacsokkal csattog a fűzfa már zölden. Nyílik a rügyek torka s mintha minden barka csattogó madárka volna. Mintha a néma növény nyelvet kapott volna lírádtól lágy tavaszi fény. Nyelvet s most dalol neked, legyőzve az örök- szabályú ős természetet. Dalol s e bátor óra édes zengést lobbant e völgyi kis bozótra, amelyben én e fényre, mint faun lesek már a líra fény-istenére, ki a némának nyelvet és ajkára íme ép zöld sípokat emelget, és zeng a rügyek torka, mintha minden barka éneklő madárka volna.