Lesett és jött

Kiment a hegybe Zsófi néni. Kiment a hegybe nézni, nézni. És nyolcszáz ölnek lett az őre. Pincére ült. Kis dombtetőre. S lejött a kan az este újra. Habzott s a szőlőt addig túrta, míg Zsófi néni meg nem unta. Fejszével állt a vágó-útra. Gerincét törte a szűk útnál. Leszúrta hajnali sugárnál. Nem szólt ő senkinek, nagy csendbe fölvágta és a füstre tette. Aztán kiült megint a dombra. Alig várta, akad e dolga? De nem csip-csup seregély banda. Lesett már villanó agyarra! Lesett és jött… Az egyik délbe többet kortyolt bizony szegényke és fölbukott… Füstölt a kémény s a kan után szállt Zsófi nénénk.