Virágok virága

Áll a szép leánder. Virágzott nyáron s néz a télbe. Kiásva, zöld ládába téve, már érzi a havat a nagy eresz alatt. Anyám szép virága! Kis udvar csillagdíszes éke készül a pincénk rejtekébe s visszapillogatva, néz a sugarakba. Elmegy a nap s vele elszáll az illat és a kéken sugárzó fagy kigyúl az égen. Anyám nyolcvan fele s ha rossz is a szíve, hordja, rejtegeti ami csak zöld s a gyenge élet pihenni megy és újra éled. Újra!… De add, vele ébredjen levele s együtt tavaszodva, megint zöld ládáidat hordja és szívének leánder-csokra, mint virágok virága álljon a napsugárba.