Átsugárzik és ragyogva

Szép tavaszban, vad nyarakban magam, ha menni akartam, legfeljebb, ha két kerékre, ritkán szálltam én egyébre. Így mentem én télben, nyárba, mindig magam útján járva. Duda, ha szólt, kíjjebb álltam. Megfürödtem benzin-gázban. Nem siettem s mindent láttam nyitott szemmel az országban, gyalog, mert ha másképp tettem, jég volt már a szívességben, s mint a grófot, úgy fogadtak, hallgattak és bólogattak. De akikhez én így léptem, szívük enyém lett egészen. Kancsó, kenyér, politika rámnyílt, mint a nap korongja az élet teljes egésze, feketéje és fehérje. Őszinte szó és igazság tollad, ha tintába mártják, verseden a papírhártyán átsüt a maradó-márvány… De ha kellett, földről égbe, szálltam menten szárnyas gépre. Vagy két lábon! Vagy két szárnnyal, tartottam a pacsirtákkal. Nem középút!… Vagy föld! Vagy ég! Kellett nekem a teljesség! S mit lent láttam, égből nézve, nézek már én a jövőbe: egyetlen határrá válva, nézek onnan a hazámra. Azon is túl, a világra: az egyetlen földi tájra, ahol annyit gyalogoltam s bárhol voltam, ember voltam. Egyetlen föld! Szép kikötő. Körülötte csillag-erdő, s holnap talán, mint a madár, dalolok egy csillagi fán. Pacsirta, mely kráterekbe kóstol, éteri vizekbe, s tisztább, szélesebb dalával nő a csillag-suhogással. Két lábról így szállva égre, nézek már a mindenségre. Nem négy folyó… Nem kerek gömb… Az én hazám már sokkal több. Útjaimat ekként járva, megnő a szív és vers szárnya. Láb a földön, szív az égbe, állok a lét egészébe s zsúpunk nádszál-furulyája szól csillagok kórusába! Hold és Vénusz visszafelel. Beszélget a nemzetekkel. Nem is velük!… Az emberrel, aki összeforr az éggel, s végre egymást is megértve, szállhat boldogabb jövőbe. Korlát, ágas és jegenye villog, mint antennák hegye. Átsugárzik és ragyogva az egy lényegest kimondva, nem itt a négy-folyó tájba, él a táguló hazába. Ész képletén, vagy egy verssel nő a széles egyetemben. Vers, föld és ég mindenkié! Az ember is földé, égé! Esze homlokán ragyogva, nézek a legszebb szoborra! Föl-földereng… Nem is messze? Ajkán a pacsirták kedve.