Én soha

Mint egy csármázó füstgomoly, vagy mintha kormos vatta volna úszik a seregély felhő, érett fürtök fölött vonulva. Fürt erdők gálic fodrain vonul az árnyék pávatolla. S csengők között, mint búcsúsok hozzák, lobog már cifra rongya, hozzák az ősz menyasszonyát! Vénasszonyok nyarának lánya: madárijesztő!… Leverik… Dermedt tagokkal áll a tájba. Madár megszokja!… Én soha!… Cifra csontváz e tünde létbe. Mint meddő és gúnyos mosoly néz a bőség szép édenére.