Hegyközségi cserkészgetés
Hogy nincsen most puskám, távcsővel járok. |
Vadak helyett barátaim virágok. |
Lesre ülök, de kék sörét helyett |
üvegre töltött dupla-fegyverem, |
s amire célzok, annak én nem ártok: |
őzek lehetnek, akár karcsú lányok. |
Ekként cserkészve, estetájba |
betérek egy-egy szép présházba |
és bort iszom, magamban jót nevetve, |
mert minden lőtt nyulat ismerek erre. |
|
Borod dicséred!… Dicsérjed, komám. |
Ezen kívül íz nincsen benne semmi! |
Hordóhoz értesz!… Szónok még lehetsz… |
De nem!… Inkább csak borod kelljen nyelni. |
|
|
|