Csőröd ezüst kráterekbe
| Ej, te kedves kis fülemüle, |
| lágyan és mégis tisztán kicsengőn |
| dalolgatsz nékem barackfa-felhőn. |
|
| Elkezded, amint vacsorára |
| terítget a barackfád ága. |
| Elkezded szürke, egyszerű dalnok |
| s csillogó nótád messzire csattog. |
|
| Messzire s nekem… Édes madár |
| szavad szép fénye szívembe jár, |
| amint a padra békén leülve, |
| lámpást akaszt fölénk a hold tükre. |
|
| Néma már lent völgyünk katlana. |
| Elcsitult az olló és kapa. |
| Csupán a hold motoz a virágba. |
| Alig mozdul a barackfánk ága. |
|
| Alatta újhagyma és kenyér |
| s míg piros borban fürdik az ég, |
| csőröd ezüst kráterekbe mártva |
| hegedülsz a tiszta éjszakába. |
|
|
|