Legyen minden

fénylik a hús mint pirkadó virág zöld lándzsáival zúg a zöld világ ér-kesztyűjében integet a kéz zúdul a lomb és édes mint a méz zúdul az élők szerves serege vadul a sejtek burjánzó heve s a kék kesztyűbe zárt piros izom hó szegfűket lenget a zöld hídon élő hídon mely átível s vonul zöld karóin lépkedve konokul időn át térbe rakva gyökerét hordva a hús és lombok seregét serceg a pusztulók élő heve piros zöld lángokat lő ég fele és kesztyűjében kéken integet egy kéz mint kócsag zöld fejük felett a szervetlen kitárja rombuszát s eléd veti időtlen vonulás habzó gerinced most feszítsd belé mint vers legyen minden az életé