Ami csak volt, ami csak lesz

Az opálfényű búra alatt hallgatom, faggatom magamat. Előttem arany barokk óra fekete, acél mutatója áll egy számon és az égre mutat. Fekete csőrével mutatja az utat. Mutatja, magasra mérve szögét s míg köröttem nyüzsög a lét, ott fent platinatiszta pályán ami csak volt s ami csak lesz, úszik és megfér a csend kitágult, mértanvázú szárnyán.