Nem ismersz ilyent

Nem ismersz ilyent a botanikában?   Fönt száll a fényes liliom és égben-érett langyos hímporával   szívedre hull a tündöklő szirom. Repül a mindent-áttűző virág.   Hullatja fénysejtű porát és csontod is kigyúl, akár a nyár.   Mutatja tested csarnokát. Átlátsz a rózsaszín sűrűn. Vidáman   csipeget szemednek madara. Járkál a sejtek lépes mértanában,   akár a röntgen sugara. Fönt száll a fényes liliom. Szerényen   világít még a tél előtt. Kezed csudálod. Áll a fényes égen.   Nézed s érzed az ébredőt, s utána nyúlsz… Se kéz, se napsugára…   Már vers az elfogott virág. Nem ismersz ilyent a botanikába?   Nem ismerem… De oly nagy a világ s vágyam simítva, néha el is éri,   s előttem és előttetek így énekel a szárnyasszirmú égi,   kit Linnében nem ismerek.