| Múzsák kedvencei, kabócák, méhek, |
| a szőlőhegy kedves zenészei |
| cirregtek, dongtak, szinte elemi |
| zsongással szólt a hegyközségi ének. |
|
| A forrás hallgatott… Ezüst iszapján |
| két láb nyoma mosolygott… Meztelen |
| sétálhatott e hársas rejteken |
| egy könnyű lény, arany kancsóval karján. |
|
| Nektárt kinált? Vagy csipősajkú mustot? |
| A völgyön, szirten édes illat úszott, |
| s szívemre lelt a rózsa-indulat. |
|
| S e tájra tévedt fényesség porába |
| ölelkezett az égi-földi tábla, |
| s láttam felénk ragyogni arcodat. |
|
|