| Mint hársfa körül a méhek, |
| Halántékom táján lobognak. |
|
| virágainkat, mint a bodza. |
|
| S közelebb hozzád szólogat, |
| nyitván a szárnyas kapukat, |
| találkozunk a kék világgal. |
|
| Tündér-idő! Kakukk szavad |
| csaló visszhangja hívogat, |
| Flótázó, tiszta messziséged. |
|
| Tündér! Őszül a hajam már. |
| Csillogó, ezüst folyandár. |
| Szárnyadon hát miként maradnék? |
|
| ősszel a tölgy habzó kádján |
| kereslek hóban és a zöldben. |
|
| Te meg csak, mint tükör fénye |
| röppen a zöldről a kékre, |
| játszol csak hullámzó megyémben. |
|
|