| Szemét behunyta… Szíve volt a kotta. |
| Csillag, virág zihálva hallgatott. |
| Vonóján, mint tündér táncolt a gyanta: |
| Bihari szólt és csizmás angyalok. |
|
| Első a szív, a szépség volt neki! |
| A dal, a vers, a szebb történelem. |
| Ezek vitték! Mindig érzelmei, |
| s lobogva szállt egy színes fellegen. |
|
| Onnan fénylett a villámló csoda. |
| A legszebb!… És a hős, az elnyomott |
| e szent órákon igazat kapott! |
|
| Játszott vagy mondta, sose másitott. |
| Akárki jött, ő mindig egyre vette. |
| Szívével szólt a földi végtelenbe. |
|
|