|
Rippl-Rónai halálának harmincadik évfordulójára
| Harminc év?… Mi az, akit a csillagok |
| s a végtelen fiának fogadott? |
| Harminc év… Mi mérjük csupán ügyetlen |
| sütkérezve a csillagi tüzekben. |
|
| De Ő, elhagyva a gesztenyés álét, |
| az ősz fürtök helyett az ifjú szép |
| aranyló szárnyán mosolyát derítve, |
| mint hajnal kél örökbe lényegítve. |
|
| A szikrázó táblák új síkjai |
| mérik s repítik bátor vásznai |
| útján, mely láthatatlan beleszőve |
| Véle együtt csak nő a tág időbe. |
|
|