A kaposi állandó színtársulathoz
kocsmában, csűrben zengett |
|
Ám kőházat kapott! S szép |
kaptár – méhecskék nélkül –, |
csak állt tavasztól őszig… |
|
Mint csontváz lélek nélkül… |
S megjöttetek! Itt vagytok |
régvárt lakók. Légy üdvöz |
Lélek, Szabadság, Ábránd! |
|
Egy nemzet lelke vagytok! |
Így szóljatok hát hozzánk! |
nem főmet, térdet hajtok! |
|
|