Egy nemzet lelke*

A kaposi állandó színtársulathoz

 
Nemrég még itt is magtár
fogadta Tháliát és
kocsmában, csűrben zengett
a nemzet tiszta lelke.
Ám kőházat kapott! S szép
hiába lett! Mint kongó
kaptár – méhecskék nélkül –,
csak állt tavasztól őszig…
Mint csontváz lélek nélkül…
S megjöttetek! Itt vagytok
régvárt lakók. Légy üdvöz
Lélek, Szabadság, Ábránd!
Egy nemzet lelke vagytok!
Így szóljatok hát hozzánk!
S előttetek majd akkor,
nem főmet, térdet hajtok!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]