Tengelic^*

Szánkók csengője! Édes hatalom, mint varjak közt a sárga tengelic, oly fénnyel szállsz s a szűzfehér havon csengődre ím az ifjúság vidám szívvel elénkbe vág. Szánkók csengője! Te hozod felém a rét tavát… Az éneklő teret! Gyémánt-ívvel két szív köröz jegén. Rózsát gőzöl a száj s a kéz megint csak szárny és cseng a réz, a sárga tengelic! Ó, ifjúság! – Hallod? – Még szól … De fut a szán… Szalad! Kedvesem, figyeld csak csengő dalát. Nem jég… Egy zöld szánkó dala olvad, mint arcod szép tava.