Mocsár helyett^*

A gond sarába dobtak. Ott ültem, mint kavicskő. De jött az édes bornak tündére. Jött… Kis felhő és fújni kezdte csendben: – Tű… Tű… – a nádi számot. – Tű… Tű… – és a mocsárból körém szőlőt varázsolt. Zanóc helyett már almák és szőlők mézbe-mártott fürtjük kezembe hajtják. Csupán még te hiányzol, kiért a kavics lángol. Heverj hát ide mellém. Legyél az első tündér. Zsombék fejemből elszáll a gond, akár a tünt dér…