Mint a vidám postás^*

Rózsaszín alkony-ég. Fehérzöld szilvavirág. Vidám cinegékkel táncol a gyümölcsfa-ág. Piruló szerényen, mint a pünkösdi lányka, piroslik szívem. Röpül a világba. Teveled röpköd már, mint a cinege-madár, ki hozzám vagy kötve mindörökre már. Rügyek erdejében a fenyőfa ága, úgy lobog előttünk, mint finánc kabátja. Nem finánc kabátja. Rigó lakása. Sötétzöld lombjából fütyül a világra. Alatta ibolya. Szerény és ingerlő. Hajadba ül… Ujjadra száll… Pillangó és felhő. Egy komoly fenyőben ennyi szép hogy lehet? Vidám lakóival kinyitja szívemet. – A világ nem finánc! Jókedv tanyája. – Mint lobogó zászló ezt hirdeti fája. Mint a vidám postás ezt hirdeti lombja. Vidám leveleit szívünkre borítja.