Tavaszi vihar^*

Márciusban megdörrent az ég   az ibolyák felett. Porzott a zápor és a jég.   Tavaszi fergeteg. A fák lilás áramban álltak.   Feletted reszketeg sugárkévéje nyílt a tájnak   a fénytócsák felett. Kinyílt a tarka nagy szivárvány.   Kezedben ibolyák és porzott lent az ázott páfrány,   mint gyémántszárnyú ág. Futottak már a szalonkázók.   Zörgött a cserbozót. Tüzes villámok szárnya lángolt   a csörgő kis folyón. A szép körív felé szaladtak.   Csokrod villámban állt. Szikrát vágott a gyep alattad   s az ég a fűbe szállt. Te álltál ott?… Vagy már a tündér?   Fénylett az égi szárny. Ragyogtál, szinte már eltűntél.   S kinyíltak mind a fák.