Nincs szebb annál, mint koratavasszal |
jönni a tóról náddal és hallal, |
melyet az imént fogott a horgod |
a vízből, melyen szivárvány bomlott. |
|
Így jövök én most teli örömmel. |
Fölöttem rügyek zománca zöldel. |
A sarjadó rend tiszta varázsa |
ragyog föl bennem és a fákba. |
|
Kisérj a házamig… Ott üss tanyát, |
s a szívemben, te tündéri szabály: |
Teremtés!… Tavaszi tiszta varázs. |
Ragyogjál lelkem, mint májusi ág. |
|
Mi lenne még, ha ráadásul |
egy tündér szállna le az ágról: |
Szerelem!… Te rózsaszín angyal, |
boríts be szikrázó arannyal. |
|
|