Tillió-lió^*

Hűvös lombok között a sárga, nagy rigók kacskaringós füttyöket tekerve köszöntnek: – Tillió-liól! – Köszöntlek én is: – Tillió-lió! Légy üdvöz máringó-rigó. – Fülemnek kedvese, szememnek százszorszépe aranyló kedveddel üljél házam tetejére. Reggeli vidám éneklő napom! Ragyogd be lelkem, rigós hajnalom!