Arany kincse^*

Egy nyelv rácsaiba zárva üldögél Arany, magába. Üldögél az árva, pusztai végtelen magányba. Szalonta, korlát, délibáb néznek a rácsos nyelven át. Néznek merengve… Hiába!… Nincs aki hozza világra! Remegve sárga délibábba, ragyog Arany János magyari magányba!