| Zsombékon ül… Tünődik egyre: |
| – Igaz vagy nem igaz? – ez itt a tét. |
| Zsémbelve gondol Debrecenre, |
| pálmákat lát s Firenze kék egét. |
|
| – Vagy délibáb?… de hisz való, |
| Nápolyban megrúgott a ló. – |
|
| Bizonyságul felhúzza ingét, |
| s tapintván a kettős dudor ivét, |
| tűzhányót érez… – Im valóság. – |
| Istók, hogy is veszthette vón eszét? |
|
| – De hogy lehet, hogy ott sudár |
| gémeskút kettős tornya áll? – |
|
| A bölcselet síkjáról ismét |
| zsombékba hull. Körötte ingovány, |
| mely számonkéri szép Velencét |
| s a Nagy Csatorna márvány mosolyát. |
|
| kettős alakja leng a vízbe. |
|
| És apjának nevét sem tudja. |
| – Takátsnak hívták?… Vagy Arany talán, |
| ki Istókot világra csalta? – |
| S míg így köröz agyán a délibáb, |
|
| s a szárnya tükröket emel, |
| a nyáj hajót, tornyot legel. |
|
|