Csak visított. Hát kivitted |
és amint a földre tetted, |
Nem is hitted, pedig láttad |
moslékodban azt a lángot. |
s híg korpáddal ahogy falta, |
hétszínű lett kunkor farka. |
és ágyadban vessed ágyát. |
Vagy te ettél már szivárványt? |
Hadd ragyogjon, mint e látvány, |
|