Ars poetica*

Csak visított. Hát kivitted
és amint a földre tetted,
 
furcsa látvány,
 
dézsádra ült
 
a szivárvány.
Nem is hitted, pedig láttad
moslékodban azt a lángot.
 
Mint a páva
 
disznód orrán
 
lengett szárnya
s híg korpáddal ahogy falta,
hétszínű lett kunkor farka.
 
Ne ólházba,
 
mától kezdve
 
hajtsd szobádba
és ágyadban vessed ágyát.
Vagy te ettél már szivárványt?
 
Dézsájába
 
ringasd versed
 
a világra!
Hadd ragyogjon, mint e látvány,
moslékodon a szivárvány.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]