Egy behavazott présházban*

Tiszafa-ággal, boros üveggel
üdvözöllek csikorgó téli nap.
Ajtón kívül szikrázhatsz kegyetlen,
mint kutya, hegyibéd sercent a csap.
Fehér az abrosz, akár a dombhát.
Vén betyármódra élem a telet.
Paprika, tűz izzasztja a nyulat.
Fütyülő síp száll a tető felett.
Mi kéne még?… Pár édes, könnyű rím?
Mint telt gyomorra birs vagy mazsola?
Dalolnék… Bajszomról cseppen a bor
és véle hull az angyal mosolya.
Utána dörrent kint a fagy csöve…
És száll a dal… Hegyen rekedtem én…
Dombok havas hulláma vesz körül
s merenghetek a sarkok énekén.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]