Tiszafa-ággal, boros üveggel |
üdvözöllek csikorgó téli nap. |
Ajtón kívül szikrázhatsz kegyetlen, |
mint kutya, hegyibéd sercent a csap. |
|
Fehér az abrosz, akár a dombhát. |
Vén betyármódra élem a telet. |
Paprika, tűz izzasztja a nyulat. |
Fütyülő síp száll a tető felett. |
|
Mi kéne még?… Pár édes, könnyű rím? |
Mint telt gyomorra birs vagy mazsola? |
Dalolnék… Bajszomról cseppen a bor |
és véle hull az angyal mosolya. |
|
Utána dörrent kint a fagy csöve… |
És száll a dal… Hegyen rekedtem én… |
Dombok havas hulláma vesz körül |
s merenghetek a sarkok énekén. |
|
|