Zárjuk be, tündér^*

1 A víz is zárja színeit… A tündér kagylójába lép.   Opálos szirma nem ragyog a fények sorvadó ívén. A szőlők árnyék-ujja int. Utána máris hullanak.   Száraz hálóba szőve a szép zöldtől elhagyott falat. A rozsdás, vén vasat nosza fektessük át hegytől-hegyig   s zárjuk be, tündér, mint a pincét a tájék hordós halmait.   2 Hűvös a téli nap. Alig hoz meleget. Kihűltek lassan az égi tengerek. Mint sarki jéghegyek, úgy úsznak a felhők. Liliom-lánggal hűtik az esztendőt. Didergő nád között lyukas hajó kotyog. Révésze lassan falunkba ballagott. Mint szétnyílott kagyló opál szárnyaira nézek a víz és vulkán tájaira. Ott a jégre fagyva! Itt meg sárba verve! Közöttük mintha pillangó remegne.