Míg párás fényben nézem a vizet |
A metszés, mely e tájon átszalad, |
megosztva halat, madarat… |
A föld ívében hűvös, sík tükör |
feszül s a börc alatt egy zöld öböl |
partján kilencven fokkal föl és újra le, |
tükröz, szögét mérvén egy jegenye. |
Mint bor tüzes tükrén a kép |
a mámor ringó padlóin, ha lép, |
már úgy lép és akként indul velem |
e nádak és kopár sziklák alatt |
|