Míg párás fényben*

Míg párás fényben nézem a vizet
kísért az álmos révület.
A metszés, mely e tájon átszalad,
megosztva halat, madarat…
A föld ívében hűvös, sík tükör
feszül s a börc alatt egy zöld öböl
partján kilencven fokkal föl és újra le,
tükröz, szögét mérvén egy jegenye.
Mint bor tüzes tükrén a kép
a mámor ringó padlóin, ha lép,
már úgy lép és akként indul velem
e nádak és kopár sziklák alatt
kísértő álmos révület.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]