Már ötven éve áll e malom. |
vibrál, mint kénszín ballada. |
|
Zöld rétben sárga ballada. |
Szeme törött és fűzből a haja. |
Patakját régen elvezették. |
|
s rámnéz, ki olykor alatta |
ülök rózsa-por alkonyatba. |
|
mint hattyú ül horgom úszója. |
lesek virágzó kék hinárba. |
|
S áll a malom fölöttem, árván. |
A tó vizén még csiszolt márvány, |
de már-már robbanásra készen |
|
vibrál, mint kénszín ballada. |
|
|