Forró nyári álom^*

A mákvirág s az almalomb lilázó, éber ködbe vont. Nem láttam mást, csak szirmokat. Pilléző, álmos szárnyakat s a döngő dél méhes falán úszott egy barna hegedű s a lomb között gazdája állt. Úszott a barna hegedű, mint árnyék, karcsún-telt madár s a nád fölött kék lángra gyúlt, sugárzó szirmokat gyalult, akár a mesterek vasa s gazdája nem talált haza.