Víz alatt élek. Víz alatt járok. |
Társaim rég a szürke hinárok. |
A zöld és a barna, harsogva kékkel |
víz-tanyám partján, mint kulissza térdel. |
|
Vas és a kő is meghajlik innen. |
Fátylas tükröm elbillenti könnyen. |
Elbillenti, minek bízzak bennük? |
Mélyebbről nézve oly puha a testük. |
|
Bízom inkább a lengő csodába, |
mely, mint a nádszál felnő a tájra, |
s bár gyökere ingó iszapban ázik, |
karcsú teste az éggel cicázik. |
|
|