Vízi dal*

Víz alatt élek. Víz alatt járok.
Társaim rég a szürke hinárok.
A zöld és a barna, harsogva kékkel
víz-tanyám partján, mint kulissza térdel.
Vas és a kő is meghajlik innen.
Fátylas tükröm elbillenti könnyen.
Elbillenti, minek bízzak bennük?
Mélyebbről nézve oly puha a testük.
Bízom inkább a lengő csodába,
mely, mint a nádszál felnő a tájra,
s bár gyökere ingó iszapban ázik,
karcsú teste az éggel cicázik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]