| Mosolyog a borostyán, hogy kopasz a szilva. |
| Nevetgél a téli gyümölcsösön. |
| Mosolygok én is, hogy foszlik a hónak szirma |
| s helyette hóvirág ül a füvön. |
| Kifekszik a macskánk és hunyorog. |
| A taplós fák ágán harkály kopog. |
|
| Két hét se kell! A pincéből följön a kancsó. |
| A nap borunkba mártja ujját, |
| csettint és tudjuk, mától vége a télnek. |
| Föltesszük Flóra könnyű koszorúját |
| korsónk nyakára. – Itt a kikelet! – |
| Nézd a gerléket lugasunk felett. |
|
|