| A partok közt már egyre biztosabb. |
| Mind szikrázóbb és vastagabb a híd. |
| A tiszta hold s az éles csillagok |
| verik a tóra jégpilléreik. |
|
| Holnap a hátán szánkó is mehet. |
| A hordók borral térhetnek haza. |
| A gazdák orra, mint papi palást |
| s kezük olyan lesz, mint a viola. |
|
| Ez ám az élet! Jó borért búzát! |
| Az égnek dalt! A lékből szép halat! |
| Ragyogjatok hát gyémánt hídjaink |
| a részegképű, csusszant ég alatt. |
|
| Tihany felé huszonnégy nagy halász |
| a hálónak fejszével ver helyet. |
| Éhségtől hangos vadlibák hada, |
| mint zászló zúg bundás fejük felett. |
|
| A langyos kocsmában csak Miska ül. |
| E zord időben ő a nyugalom. |
| Megél a jég hátán a jó cigány, |
| már kandikál is át az ablakon. |
|
| S mint tátogó halat, akképpen ő |
| egy húrra fűz huszonnégy vad halászt! |
| – Csinált-e Péter hajdan ily csodát? – |
| Már rángatják is Jézus Angyalát. |
|
| Rég tudja ő, nagy úr a bor s a dal! |
| Csak arra vár, hogy már végezzenek. |
| Rázendít akkor s nemcsak a tavat, |
| de meghúzzák ezek a kék eget. |
|
| Tatár világ… Az erdő is ropog. |
| Megindul és a berken most a sor. |
| A lápon kint fagyott a Krisztus is, |
| mint tornyunknál a kis fügebokor. |
|
| De úr marad a bor s a kocsmasut. |
| Mint bőgők zengnek körbe a hegyek. |
| Csontváz betyárok járják kint a táncot |
| s patkójuk peng a kék Bakony felett. |
|
|