Az emberek^*

Mámoros, lila vizekben fürdenek a halak. A sűrű fényben tarka madarak.   – És az emberek? –   … – Az emberek… – S a hegy mellén két tüzes bimbó felpattant, mint két édes emlő. Aztán a hegy a földre nézett. Reámnézett… Mellére tett,   megszoptatott, aztán a zöld búzák közé rakott… S a mézes fényben szárnyas madarak, az édes vízben szárnyas szép halak úsztak, akár a fellegek. Csupán a hegy alatt, a zöld táblák között fonták, edzették láncukat   az emberek.