Lelkiismeret^*

Fellebbezni megtanultam, mert évente százat írtam. Egyre fellebbeztem, mert csak ekként élhettem már. Így kaptam oxigént. Végzés, csapás, határozat egyik hozta a másikat. Mint villám, hogyha a villámba vág, folyt rám a tűz, szakadt az ég, az ág. És nem eső, de tüske, kés hullott onnan és szenvedés. Egy tartott csak, hogy fellebbezhetek! Hogy kell, hogy létezek, hogy lehetek, ez volt a pont és a világ! Mint pillért vertem – ég –, alád. Szakadj, de törvény és igazság, nép nevében álltam és beszéltem én!