Rom, falu, magány*
Nagy sárga ház, hosszába zöld zsaluk. |
Ezt látom reggel s véle fekszem ágyba. |
Unalmasak a téli kis faluk. |
A sárga házak s kertek társasága. |
|
Fenyőfa áll az udvar közepén. |
Úgy nézem, egyidős velem, szegény. |
Kibírta ő is! Így vigasztalódva, |
csúcsára nézek és a csillagokra! |
|
|
|