Rom, falu, magány*
| Nagy sárga ház, hosszába zöld zsaluk. |
| Ezt látom reggel s véle fekszem ágyba. |
| Unalmasak a téli kis faluk. |
| A sárga házak s kertek társasága. |
|
| Fenyőfa áll az udvar közepén. |
| Úgy nézem, egyidős velem, szegény. |
| Kibírta ő is! Így vigasztalódva, |
| csúcsára nézek és a csillagokra! |
|
|
|