Nem majális^*

Zúg a sötétség kívül, belül. Egyedül vagyok. Egyedül… Szép angyal, hol van a hegedűd? Könnyű, hárfás szárnyad suhanva elkerül. Zúg a sötétség kívül, belül. Bőgőz a magány kegyetlenül. Jár a vonó, mint a kés éle. Kinek húzza, mintha bizony nem is élne. Nyáron a kéklő vízre mered. Lesi az angyalt tükre felett. Télen a pince vörös borán mulat, míg a füstös rángatja szaporán. Nem majális már ez… Kegyetlen… Üldögél a vendég. Egyetlen. Körötte senki. – Kívül, belül zúg, bőgőz a magány sej-haj kegyetlenül.