| Nem törődtek zimankós idővel. |
| Vásárra jártak szánon, csengővel. |
| Vasalt ládákba posztót és ruhát! |
| Járták a zajos vásárok sorát. |
|
| Karikán balta… Szíjjon a csengő… |
| Erdőn és berken szálltak, mint felhő. |
| Szórták a füttyöt és jeges havat, |
| ahogy egy-egy csárda hátramaradt. |
|
| Így jártak nemrég öregapámék. |
| Javában állt a császár-világ még. |
| Betyár, pásztor, polgár, pandúrkáplár |
| találkozó volt akkor a vásár. |
|
| Szűrszabók, nyergesek, csizmadiák |
| sátra mögött szép kormos bikák, |
| s a parolák, mint egy kis ágyú. |
| Pecsenyeillat lacikonyháról. |
|
| Azóta már se szaga, se hamva. |
| Csak egy csengő maradt a subladba. |
| Ollójuk kettős, ezüstös szárnya, |
| mint elmaradt kócsag áll a tájba. |
|
| De ez a csengő apám kezébe |
| megszólalt minden karácsony éjre. |
| Hajdan mi hárman… Most az unokák, |
| azt a csengőt, most is azt hallgatják. |
|
| Ők az angyalt… Én meg őket látom, |
| birkabőrben csilingelő szánon. |
| Felém hozza s a fenyőfa illat |
| fölemel, hogy tüdőm beleszippant. |
|
|