Betyárének^*

Hejj gatyák és szűrök! Fokosok és balták, mikor kelmeteket még betyárok hordták. Itt lógtok sorjában a falra szegezve. De hol van a legény, aki azt viselte? Keményre vasalva, mint a kalodába őrizi ruhátok a vármegyeháza. Még a ritka erdő csak benéz a dombról, de híretek már csak szívemben dorombol. Pásztorkés rovásán, egy-két sárga lapon… Kopik, egyre ritkul már a magyar Bakony. Mint liba, teknőben tisztára koppasztva, nem repül föl, hogyha szütyőben a tolla. Drávától Bakonyig se csárda, se erdő. Tisztára kaszálta ez a száz esztendő.