Akár a gondolat^*

Borral, szőlővel megrakodva hajónk a tóra siklott. Az árboc szikrázó hegyén az őszi fény kibomlott. Bor és a víz dalolt… A karcsú deszka hattyú lett. A hegy sziget. Szétosztva égen és habon a tűzbőlformált szirteket. Bor és a víz… A vízen fény. A fényben tíz kosár. Egész gyümölcsöst ringatott a könnyűfodrú ár: szőlőt és szilvát, zörgő mandulát s szürcsölve ittuk már a bort, akár a kék vizet a tarka vadkacsák. A fényen át a szél kukucskált. Röpülve vitte hó vitorlánk, akár a gondolat a színt, a tiszta formát.