Tulipán^*

Visszahoztak, lám az évek   újra kedvesem. Szálljon hozzád hát az ének   szárnya csendesen. Szálljon hozzád, mint a lepke   új tavasz szárnyán lebegve. És köszöntsön dallal, mézzel!   Annyi év után, ahogy most szemembe nézel   rózsa-ifjúság színes kelyhe újra nyílik   szívem tavaszán. Mint tulipán árnyas kertben   édes, álmatag, úgy szunnyadtál a szívemben   vagy tizenkét év alatt. Most váratlan fénysugárral   ősszel jöttél tiszta lánggal. Ősz lomb alatt üde zölddel   szívem, mint a kert, kelyhed ritmusára lüktet,   könnyű dalra kelt. Zsong az ága s lombja közt   téged így köszönt: Szép Ilonkám, kertem éke!   Karcsú szál virág. Hajolj hozzám, – kertészedre –   tavaszajkú lány. Szirmaid sugárzó tükrét   ragyogtassad rám. Ragyogásod kék egével   annyi év után, ahogy most szemembe nézel,   rózsa ifjúság hadd lobogjon új hajtással   szívem tavaszán.