Így mulattunk^*

Már tükrén ring a tájék a fényes, tiszta tónak. S e tótágas valóság üdébb tavaszt varázsolt. Fán és mégis hínárból így szólt a könnyű csőrös: – Horgodra fűzz gilisztát, mint berki zöld szivárványt. Nyeledre szirmozz csokrot. Hajítsd legott serényen. – S a tiszta fény-tükörből, mint ajzott lantnak húrján a könnyű dal, egy potyka aranyló teste villant. Anakreonnal ketten vidáman így mulattunk partján a tiszta tónak.