| És benne alszik a hullámvonal |
| és alusznak mind a tiszta tájak |
| e fátlan erdő gyöngyös lombjaiban. |
| Se törzs, se ág és rengeteg. |
| Közöttük él a hon, melyet |
| nem jár az ember. Nem szántott eke. |
| Elmosva, lágy redőkbe szedve, |
| zöld szirtektől beszegve, |
| lendíti fény. Fodrába sodorja. |
| Falán elcsattan a hullámok rojtja, |
| mint ostor, s a márványos szikla |
| ragyog, mint kován a szikra: |
| Hajód árnyéka fölötte leng csak. |
| Látod és mégis csukott az ablak. |
| az embertől fölszántott tájba. |
|