| Harsog az utca. A tűzszinü szekfü az égre dobálja |
|
szirmai mély parazsát s lángol a szépia menny. |
| Mint a vitorlák úsznak a sátrak. A tornyok ezüstös, |
|
tört-lila zátonyait fénybe borítja a láng. |
| Pávaszin és papagáj-kék reszket a vázasorok közt, |
|
mintha a trópusi föld izzana talpad alatt. |
| Szürke kövek sima lapján táncol a tengeri állat. |
|
Kígyózó hasukon lüktet a délszaki nap. |
| Kagylók és polipok kocsonyás-ragyogásu szinekkel |
|
tarka szivárványként lengnek a földi habon. |
| Zúg, hullámzik a térség, mint a dagálykor a partok. |
|
Címerek oszlopait vájja a tompa zsivaj. |
| Érseki ház kapujáról szárnyait oldja a hattyú. |
|
Tiszta, fehér márvány lendül az utca fölé, |
| és letelepszik a kék obeliszk tetejére pihenni. |
|
Tolla hideg tükrén csillog a tarka piac. |
| Lácium egyhe babér erdői ragyognak a szárnyán: |
|
citrom, sárga narancs, fűszeresillatu fák. |
| S mintha a pálmaligetben hajnali nap tüze villan, |
|
füttyögető csacsogás harsog a tűzfalakon. |
| Cifra barokk s reneszánsz labdáznak a vérizü dallal, |
|
míg a szökőkutakon fátyolos ária zeng. |
| Köztük az árusnép kordét tologatva rikácsol, |
|
s hálóval boritott stiglicek éneke száll. |
| Itt van, amit csak küldhet az Appeninektől a partig |
|
Róma vidéke, a szép, itt ragyog arcod előtt. |
| Büszke lehetsz. Ne huzódjál félre barátom e zajtól. |
|
Kétezer év harsog, lüktet e kőlapokon. |
| Ezt, ha megérzed, a márvány oszlopos erdei újra |
|
lángbaborulnak a völgy nyájszagu pázsitain |
| s szilfa tövén derekuk kiemelve a búzamezőből |
|
lányfejü férficsapat hozza az áldozatát. |
| Szent kupolák mozaikján füstöl a mennyei oltár. |
|
Pásztori víg dalosok nádsipu kórusa zeng. |
| S hogyha a déli harangszó szárnya kibomlik a felhőn |
|
kettős isteneket ringat a római menny. |
|