Tihany felől^*

A szél kitolta már a zöld jeget.   Tihany felől ragyog. A fák alatt kinyílt a hóvirág   s mint zümmögő, indult kasok körül a villogó, tűnő ívek, a bokrokon cikáznak gyors rügyek. Ez lenne már a visszatért tavasz?   Gyertyásan ég a jég. Kigyújtja cirmos lángjait a nád   s dalol a táj, mint kis cseléd. Kezében kanna. Repkedve szalad, sziromként szórja napra a tavat. A tőzegkazlak, mint a bivalyok   a fűzfák ágait csak nézik, mint a sárga vízesést.   Nyáluk szakállukon vakít. S a berken áthullámzó víg utak fölött hintáznak a gémeskutak, mint lila legények gólyalábon.   Kezükben nyurga bot. Maholnap, mint serény pacsirtaszó   eléri kedvük a napot, s a fénytőlgyógyult tisztuló vizek mezőre csalják a teheneket.