Hattyúlány… vízivirág…^*

1 Kék ágyban alszik este. Kagylón evez hínárszigetre, s ha ébred, almafák nyitják ki ablakát. És karcsú, villogó sirályok köszöntik, mint az égi lányok. A délelőttje szunnyadás. Szívén virágzó forradás, mely ringatózva, mint patak és csónak, véle alszanak. Alkonytájt kezében náddal harcrakél az óperenciával, s két karcsú vár vízfénye közt szárnyas társakról álmodozva reszket a csillogó habokba.   2 Hazája kék tavak. Tanyája lilába-ágyazott sziget. Sistergő nádak muzsikája álmodta könnyűnek. A háza tükrökből rakott. A teste vízi-rokka, színes ízekre osztva. Haján aranyló szirmokat sző át a zöldellő moszat. Iszapból nő az ég felé, s tisztábban fénylik, mint a kristály. Szirmát nem éri dongó. Nem túrja vágyak édes nyelve. Felnő a csillogó vizekbe. Fölötte száll a por. Csupán a kócsag látja, ha szűzi tollait a menny vizébe mártja.   3 Hal is, virág is, ember is. Egy titkos óra látja is. A déli halvány hold alatt a napfény olykor rámutat. Aranyló erdő rejti. Mögötte nyíres, berki. Ezüstlő forrás a lombja s rézágú habot ringat harmadiknak bokra. Hármas kör védi, három vízi-erdő. Azontúl száztőgyű legelő.   4 Bíbic szól: – Szép vízi-virágom mosolyod egyedül én látom. – S tükröt vág a horgas sásba éles szárnya suhintása. – Zöld ember… Rossz ember… Cirr… Cirr! Vigyázz, le ne tépjen. – Óvja a prücsök is ágas tetejében. Nádból-nőtt tündér, vízivirág, hallgatja őket tükrein át. Szirma szivárvány. Karja kagylós-márvány. Haltól füzéres ága-boga s ragyog körülötte a vízi palota. – Hattyúlány… – súgja a révész, s meg sem áll hazáig. Küszöb fokán üldögél. Mesél vacsoráig. Fénylik a ház sarkaiban. Révész vonja kék ladikban. Benne ül a háznép: macska, vályú, kazalárnyék. Olyan, mint a bárka, melyen Noé szállt az árra. Csak egy kicsit ide valóbb: kemence is ég a hajón.   5 Nádbólnőtt-tündér, vízivirág nézi kék tükrein át. Nézi, de nem látja. Szittyós szempilláit szunnyadón bezárja. S hajnalban almafák nyitják ki ablakát. Fényes, villogó sirályok ébresztik, mint az égi lányok. S fönt a szérűn röpköd egy toll. Szól a révész: – Mégis itt volt. –