Sűrű nap ez^*

Fonnyad a tökszár és mint sárga szalmakas döng rajta álmos, dünnyögő virága. Kering az ég lilára-gyulladt szárnya, s a sávos árnyak, mint a tikkadt zebranyáj lassan vonulgatnak a kerten át. Szegény legény, ki sose jártam délen, a trópusok honát ilyennek vélem… A dinnye cukrán lepke pillogat. A karcsú hegy lávája gőzöl. A rezgő fényben tarka madarak rikácsolnak a nádzsúpos tetőkről. A karalábék hűvös higanygömbje felszökne most a levegőbe s mint szép ezüst-oszlop remegve állna a tikkadt nyár forró porába. A kandúrok, mint álmos párducok hasalnak nád közt, mint a vánkosok, s a szétfűlt zöld dohányok álma füstöl tüzes cserép-pipákba. A trópus forró gyűrűjét, mint lasszót forgatja az ég s papunk szédülve, szürke napernyővel viaskodik az omló fény-esővel. A tóban, mint az élő zátonyok hullámzó, kék szigetsora a bivalycsorda háta párolog. A szarvuk-kürtjén billegő lilék s fölöttük úsznak bóbitás pihék… Sűrű nap ez!… És éles, mint a bárd! Letaglózza a horkanó határt s színes vérét, mint földrecseppent tintát, a gyűrűző por kígyói fölisszák.