|
József Attila emlékének
| Rendezni s gyúrni kéne már, |
| a dolgainkat rendezni bizony. |
| Találkozni, mint a folyók |
| egy tündöklő nagy eszmei síkon, |
|
| de ívelő párája mind lehull |
| majd új esők hűs szárnya szabadul. |
|
| Eszméből hadd szökjön anyag |
| s valóra-váljék már a gondolat, |
| mely század éve süpped el |
| a nagy mocsár vad indái alatt. |
|
| Jöjjön a búvár és halász. |
| Iszapból kincsünk merje már elő! |
| Jöjjön a mérnök és a gép, |
| úgy kéne már a zsenge legelő, |
|
| a tiszta rét, hol szabadon |
| fölmérheti dús terveit a szem, |
| hol lábunk nem köti a gaz, |
| s nyomunkban majd acélos rend terem. |
|
| az eszmék s népek közt az egy utat, |
| ez őrült bolygón igazra mutat. |
|
|