Még árvább

Deres a kancsó és fehér a fal. Kövéről fényes jel az égre int. A padra gyertyás árnyak hajlanak s az ablakon galambok szárnya ring. Jellel és lánggal terhes a világ. Nézem az oltár dermedt Jézusát. Ollóval vágott szalmákon remeg. Körötte színes, apró Betlehem. S mint hóba-ejtett déli idegen fagyott arcával sír a szerecsen. Alattuk, mélyen, tizenkét halász – akár a régi, nagy apostolok – merész reménnyel most a jégre szállt, s nem is láthatják már a templomot… A plébános kinyitva könyveit, a hét-halas csodán elmélkedik… A betlehemi bánatos teve, remegve néz le Jézus testire s e dermedt magyar bibliai kép, még árvább, mint a haldokló vidék.